Új év, új kezdet. Január elején kezdtem el a könyvet olvasni és úgy gondolom, ez nem véletlen. Kellett némi útmutatás, visszacsatolás az életembe, valami könnyedség, ami erőt ad - de nem száraz és unalmas.

Barátnőm, Nóra

Oravecz Nóra írása egyfajta motivációs könyv, de semmiképp nem a hagyományos értelemben: inkább egy személyes napló és baráti jó tanácsok egyvelege. Az író inkább a barátnőm szeretne lenni, mint a személyes coach-om vagy mentorom. Arra bíztat, merjek belevágni az új kihívásokba és ne adjam fel a nehéz pillanatokban, járjak a saját utamon.

Külcsín

A könyvesboltban megragadta a tekintetem a játékos borító. A lila alap a régi pöttyös könyvekre emlékeztet, a polaroid-szerű insta kép, a celluxos és varrt hatású grafikák pedig mind azt erősítették meg bennem, hogy ez egy fiatal lányoknak szóló iromány, ami tanácsokkal lát el a nagy betűs élethez. A könyvbe belelapozva egyből feltűntek a szöveg kihúzások - mintha szövegkiemelővel készültek volna - és a különböző vonalas grafikák. Szinte minden oldal illusztrálva van ilyen módon. Nekem megtetszett az ebből áradó pozitivitás, ezért bizalmat szavaztam a könyvnek.

Start

Az első szekcióban az író visszatekint a saját korábbi negatív élményeire és elmondja, miért született meg ez a mű. A felvezetés elég távolról indul, nehezen is tudtam folytatni, sűrűn tettem le a könyvet és foglalkoztam valami mással.

Ébresztő

A második fejezetben igyekszik meggyőzni az olvasót arról, hogy különleges, sőt: szuper képességekkel bír. Sikerről, motivációról, intuícióról ír - néhol közhelyeket használva. A szekció végére még mindig nem fogott meg igazán, továbbra is nagyon vártam a kézzel fogható tanácsokat és a kevésbé elrugaszkodott (szuperhősös) hasonlatokat.

Küldetés

A harmadik rész a célokról és a buktatókról szól. Őszintén örültem, hogy szóba került a pénz is, mint reális buktató... a nagy önmegvalósításban az emberek megfeledkezhetnek róla, hogy a boltban továbbra is pénzért adják a kenyeret. Úgy gondolom, a változtatást is ésszel kell csinálni és örülök, hogy az író is belefogalmazta ezt a könyvbe.

Indulj!

A negyedik szekció a biztatásra tesz nagy hangsúlyt: próbáld meg, ne félj egyedül, hallgass az intuícióidra. Kétség kívül sugárzik a pozitivitás a szavakból, mondatokból. Nagyjából ennél a fejezetnél kezdett el megfogni a könyv, mert éreztem benne az erőt. Tudtam, hogy pár órán belül a végére is érek.

Gyakorlópálya

Egy nagyon hasonló jelentéstartalommal bíró rész lett a következő is: azt hangsúlyozza, légy szabad, fókuszálj a saját utadra és szabadulj meg a fájdalmaktól. Minden rész végén kézzel fogható feladatokat ad, ami szerintem sokat lendít a könyvön és kevésbé tűnik tőle lila ködös álomvilágnak.

Csatatér

Az utolsó előtti fejezetben az író elmeséli, hogyan jutott el San Francisco-ba, ami egyébként élete legnagyobb álma volt. Az esős Hollandiából eljutott a szeles Frisco-ba, de talán nem is ez a lényeg. Ez egy elég jó bizonyíték volt neki arra, hogy megérte végig csinálni az utat.

Az utolsó lapra

Az utolsó lapra csak annak szabad írni, aki ezt a kislányt feleségül kéri.
Oravecz Nóra nevéről már sokkal korábban hallottam, mint hogy olvastam volna az írásait. A posztjaival én a Facebook-on találkoztam először - talán akkoriban indult el az a hullám, hogy bloggerekből média szereplők lettek. Nekem ez szimpatikus volt, ezért adtam a könyvnek is egy esélyt.
Olvasás közben néha visszarepültem a saját 20-as éveim elejére - talán ők a célcsoport - és csak nézegettem a lapokat, mint egy színes kézikönyv oldalait. Beugrott egy-két hiba, amit elkövettem, de el is gondolkodtatott sok esetben a saját céljaimról.
Ajánlom azoknak, akik útmutatót szeretnének kapni a mindennapjaikhoz és szeretnék látni a Napot a felhők felett.

 

 

Megosztás a facebookon